Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


korai rakozás

2010.04.11

Idén januárban sem kell otthon gubbasztani!

 

Meglepő módon már januárban itt tavasz, vagy ha nem is, de a vizek kiolvadtak, és nem kell beérni a DVD-k nézegetésével, szerelékek és előkék készítésével. Télen jó párszor lemegyek a pincébe a pecacuccokhoz, pakolászom, rendezgetem őket, csak hogy picit horgásznak érezzem magam. Ilyenkor még a rászáradt etetőanyagot vagy sarat is szívesen vakarássza az ember, így kicsit közelebbinek, valóságosabbnak tűnnek a néhány hónapos, de mégis már vészesen távolinak tűnő horgászélmények. Persze vannak akik a hidegben, a röpködő mínuszokban sem teszik le a pecabotokat, de az én ereimben ezek szerint nem csörgedezik eszkimó vér, így marad a böjt. Az első, szezonnyitó lógatás mindig különleges, de bizony néha jócskán alulteljesíti az elvártakat, de ez egy igazi horgász kedvét nem szegheti :) Ha már a vakarászásnál járok, itt említeném meg hogy elsősorban a rakós botokat, de bármilyen más típusú összedugós eszközöket ajánlatos időnként, valamilyen felületkezelő spray-el befújni. Ez ápolja a tagokat és meggátolja, hogy azok összeszoruljanak. Ami elég nagy szívás tud lenni, ha éppen zsinórban fogja az ember a halakat, és egyszer csak nem akar szétjönni a bot. Szerencsésebb esetben, egy kis kéz és bottörölgetés után sikerült csúszásmentesen ráfogni és akkor szétjön, de az ideálistól legtávolabb álló változatban, még otthon sem sikerült kettévarázsolni, és törés lesz a vége…Ma már szinte minden jobban felszerelt horgászboltban kapni ilyen készítményeket. Egy-egy flakon akár évekig is kitart. Alkalmazása rendkívül egyszerű, a felületeket nedves ronggyal megtisztítjuk a piszkoktól, majd szárazzal átmegyünk rajta, és a készítményt előzetesen jól felrázva ráfújjuk a tagokat, majd ez megszárad pár perc alatt, és újra átsimogatjuk száraz ruhával vagy ami éppen kéznél van. Rendszeres használattal egy film szerű réteg alakul ki, és a felületek garantáltan tapadásmentesek lesznek.

 

 

A Maros Mix csapat Téli Dévér Speciál nevű, kimondottan hidegvizes etetőjét választottam. Nagyon finom édes aromás, tápanyagdús, sok olajos magvat és sötét színű pelletet tartalmazó keverék. A lehűlő, vagy jelen esetünkben felmelegedő vízre ajánlott kaják általában aromásabbak, töményebbek, mivel 10°C alatti közegben nagyságrendekkel lassabban terjednek az ízek, illatok. A keverékhez még adtam pastoncinót, ami egy olajos, édes piskótákból készülő adalékanyag. Szinte minden komolyabb etetőanyag gyártó cég kínálatában megtalálható. Én a Sensas  Super Pastoncinóját választottam, ami „competition „ tehát verseny minőségű, ami annyit takar, hogy a lehető legjobb alkotórészekből készült, és minőségmegőrző extra csomagolásban van. Többféle színben készül, a mostani horgászathoz a noir, vagyis a fekete változat a legmegfelelőbb. Gyakori hiba a túletetés, pedig ilyenkor nem „porszívóznak” még úgy a halak, inkább kevesebb de jó minőségű tápanyagot keresnek.! A most bekevert mennyiség felvizezve is durván másfél kg, ami bőven elegendő. A bekeverést előző este csináltam, részben azért mert így tökéletesen átnedvesednek a nagyobb etetőanyag és pelletszemek, másrészt nem akartam a vízpartra érkezést azzal kezdeni, hogy pár fokos vízzel matatok :)

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a képek vakuval készültek és minden egy árnyalattal világosabbnak tűnik…

 

 

Az alkotórészeket annak ellenére, hogy nem óriási mennyiség egy nagyobb, legalább 17 literes vödörben kutyuljuk, mert nagyságrendekkel gyorsabb és hatékonyabb.

 

 

Első fázisban szárazon kell összedolgozni az egészet, majd fokozatosan, legalább 2-3 lépcsőben adjuk hozzá a szükséges vízmennyiséget. Ennek előnye, hogy így elkerülhetjük a túlvizezést, másrészt pedig a kaja fokozatosan szívja magába a nedvességet.

Amikor már többször átkevertük az egészet, jöhet a rostálás. Talán ma már minden horgászboltban belehet szerezni többféle méretben ezt a szerszámot, de mégis leginkább csak a versenyzők használják, pedig a hétköznapi horgászatban és van létjogosultsága. Egy egyszerű etetőkosaras, hétköznapi fenekezős horgászmódszerhez kevert etetőanyagot is, ha áttörjük rostán akkor az egész sokkal könnyebben kezelhető lesz, nagyságrendekkel jobban lehet szabályozni összenyomással, hogy milyen gyorsan kezdjen oldódni, és még később is szárad ki. Érdemes tehát kipróbálni, és akkor nem fog felesleges pepecselésnek, vagy flancolásnak tűnni.

 

 

Az immáron tökéletes állapotban lévő kaja, majdnem teljesen fekete színt nyert, ami reményem szerint a lehető legjobban beleolvad majd a sötét mederfenékbe. Könnyűszerrel, akár egy kézzel is jól összeálló gombócot lehet belőle formázni, de könnyedén szét és lehet bontani.

 

 

Nem raktam hozzá élőanyagot vagy plusz pelletet, mert nem akartam a halakat egyből jóllakatni. A nagyobb falatokat, a kapások függvényében adagoltam csúzlival vagy csészével az úszó köré.

A felszerelést a várható halak méretét figyelembe véve finomra ajánlott hangolni. Jelen esetben 12es főzsinórra és 10es előkére voksoltam – bízva egy-egy beugró nemes halban. A horog most is szakállnélküli, 16os Preston PR21. Sajnos nem sok horgászboltban kapni, eleve az egész Preston Innovations márkának még nincs itthon híre, presztizse, pedig igencsak az élvonalba tartozó termékeket forgalmaz. Ez a horogtípus bronzszínű, 110 acélból készült, viszonylag nagy öböllel, így a nagyobb csalikat is tökéletesen tartja, ugyanakkor a szúnyogot is szépen lehet rá tűzni., az erősségében pedig 100%ig megbízok.

 

 

A rakósbot két tagjába 1.2 Tubertini gumit fűztem, aminek előnye, hogy latex gumiból készül, extra lágy tud maradni még hidegben is és nem tapad le!

Az előbb említett Preston cég gumizási rendszerét használom már évek óta elégedetten, a kapcsai strapabíróak és tökéletesen működnek, a Stora Bung nevü kúpos dugója pedig a fellépő húzóerőt egyenletesen elosztja a bot falán, és a rajta lévő kis létra segítségével horgászat közben tetszés szerintem állíthatunk a gumi feszességén. A készletben mellékelnek egy praktikus kis műanyag fogókával ellátott drótot amivel könnyen kihúzhatjuk a bottestből a dugót, és nem kell zsinórt kötni a végébe, ami a bontáskor csak galibát okozna…

 

 

Mostanában egyre jobban kezdem megismerni és megkedvelni a belső zsinórvezetésű úszókat, amik felépítésükből fakadóan szinte elnyűhetetlenek. Nagyhalas horgászatkor, vagy egy egyszerű, hétköznapi beakadáskor, amikor is kénytelenek vagyunk beszakítani a szerelést, a kis fémfül gyakran kiszakad, vagy a zsinór belevág az úszó oldalába, így az beázik és rövidesen használhatatlanná válik. Erre a problémára tökéletes megoldás ez az úszótípus. Az Exner cég Hamar Ferenc világbajnokkal, és a hazai rakósbotos pontyozás egyik legnagyobb alakjával karöltve hozta létre az előző évben a Carp 1 nevű modellt, ami szerintem minőségben helytáll a nemzetközi mezőnyben is.

 

 

Ebből az úszóból választottam egy kisebb, 0.3 gramm teherbírásút sima vízre, és egy 1 grammosat fenékre letett csalihoz, főleg ha esetleg feltámad a szél.

 

 

Csaliként bekészítettem csontit, gilisztát, szúnyoglárva imitációt, és pelleteket. A Sensas Crazy Baits puha, horgospellet most japán tintahal ízben vagy illatban került kipróbálásra. Ez egy sötétzöld, vízben süllyedő, rugalmas változat ami szerintem a match és feederbotos dobásokat is elbírja, ellentétben a többi puha pellettel, amik kb tízből egyszer maradnak a horgon a suhintást követően. Elég macerás, de a legtutibb horogra tűzése e fajta pelletnek, ha az előkét levesszük a főzsinórról és a csalit felülről helyezzük a horogra, és így minimálisan sérül, és tökéletesen áll. A másik pellet ami újdonságként került a boltokba és hozzám is az „expander” – a német Mosella cég forgalmazásában. Külföldön már régóta eredményesen használják, főleg a finomszerelékes horgászok, de megfelelő méret esetén akár a bojlis szerelékeken is sikerrel alkalmazható. Ez a pellet száraz, a vízfelszínen lebegő állapotban kerül csomagolásra, ezen formájában horogratűzésre alkalmatlan. Felhasználás előtt néhány órát áztatni kell, a granulátum sok nedvességet vesz fel, megpuhul, és így már tökéletesen feltűzhető. További érdekessége, hogy az elő anyaghoz hasonlóan süllyed a vízben, ezáltal nagyon jól alkalmazható vízközti horgászathoz, amikoris a halak számára a legingerlőbben hull alá csalink – akár a folyamatosan lőtt vagy csészézett csontival keverve. Természetesen a felpuhuláshoz szükséges vizet aromával megspékelhetjük, így téve még vonzóbbá az adott körülményhez vagy halfajhoz. A Sensas Crazy Baits család Double CSL+whisky folyékony csalógatóanyagával bolondítottam meg a pelletszemeket. Bojlis körökben már egy ideje jól cseng a CSL mozaikszó, ami a kukorica legnemesebb, legtáplálóbb részéből, a csírából kinyert olajt takar. Hideg vízben mágnesként hat a minőségi tápanyagra éhes halacskákra. A CSL mellett, jelen keverékben még whisky aroma található, ami korántsem mondható hagyományosnak, vagy megszokottnak, de én bíztam a halak ínyencségében, és hogy értékelni fogják a figyelmességem :)

 

 

Taloníroztam még a két puha pellet mellett fűzve felkínálandó masszívabb, 8mmes epres-halas, és 12mmes halas tipust, ha esetleg beállnának a testesebb halak.

 

 

Felmelegedő, még hideg vízben a különféle pelletek tapasztalataim szerint elég rapszodikus eredményt produkálnak: olykor verik a csontit, olykor pedig egész horgászat során érintetlen marad, semmiféle hatást nem gyakorolva a halakra. A taktikát tehát nem érdemes kizárólag granulátumokra kiélezni! A másik ok, ami miatt bőségesen lehet élőanyagot, főleg csontit vagy szúnyoglárvát felhasználni etetésre és csalizásra, az az, hogy ilyenkor még nem igazán lehet, illetve nem is cél a halak szelektálása; a kisebb keszegek fogása is nagyon jó élmény a kényszerű „téliálom” után. Persze tiszta lőtt, vagy ragasztott csontis etetésre és beállhat a ponty, ha olyan tavon horgászunk…

Még este volt amikor elindultunk, ami nyáron valóban korainak minősülne, de jelen időben ez csak fél hetet jelent :)

A tavat már csodaszép reggeli színekben pillantottam meg.

 

 

Sajnos a látvány tökéletességét beárnyékolta, hogy a víz jóval a megszokott alatt, talán még egy méternél is alacsonyabban volt, nem túl bíztató jel.

Kirámolás után felpattintottam a békát a finomabb háromtized grammos úszós szerelékre, és szomorúan tapasztaltam, hogy a víz mindössze 60-65 cm a rakósbotom körzetében.

 

 

A horgászat nem tudna szórakoztató lenni optimizmus nélkül, úgyhogy nem keseregtem. Pecázni jöttem, és pecázni is fogok!

A szerelékem hosszát jelentősen lekurtítottam, és így csak a második tagnál kellet bontani. A szokásosnál picit hosszabb volt a zsinór az úszó és cájg felső végét jelentő hurok között, mert a sekély vízben messzebbre vagy oldalra kidobott szerkóval terveztem a halak után „nyúlni”.

Alapozó etetésként 5-6 darab tyúktojásnyi gombócot dobtam be. Nem mertem nagyobbakkal etetni, nehogy az a pár bóklászó hal is elmeneküljön. Rálőttem pár adag csontit és puha pelletet csúzlival, felcsaliztam két szem csontival és betoltam a botot. A víz tükör sima, úszó mintha belefagyott volna…

 

 

Fél perc várakozás után finoman a bottal aprókat emelve pásztáztam az etetést. Végre kapás ! Egy 12 centis kárászifjonc volt a jutalmam. Megvan az év első hala, és már nem fogok nullázni ! Eme óriási sikertől felbuzdulva csaliztam újra, és már ment is vissza a szerelék hajszálpontosan oda, ahol az előbb volt kapásom. Az úszó be sem áll és újra egy kis kárász landol a szákban. Néhány hasonló halacska után elérkezett a kajautánpótlás ideje. Mivel picike volt a víz, a kaját toccsanósra túlnedvesítettem, hogy hamarabb bontson, és így talán jobban felkelte a halak érdeklődését.

 

 

Sok maszatolásom volt, amire vagy nem is tudtam akasztással reagálni, vagy üres volt az emelésem, ezért egy könnyebb, finomabb csalira váltottam. Valami Amerika :) Berkley műszúnyog. Ez a termék fényévekre van attól az egyezrű vörös gumi gilisztaimitációtól amit kb. 10 éve vettem. Tapintásban, állagban, színben tökéletesen hasonlót a valódi lárvához, és valamilyen olajos alapú aroma is van rajta vagy benne. Önmagában, mozdulatlanul is fogós tud lenni ! Tagadhatatlan előnye, hogy nem kényes mint a valódi, és bármikor kéznél van. Az egész üvegben található mennyiség egy szál, amiből kézzel tudunk tetszőleges darabokat szakítani.

 

 

A második hal, aki megkívánta a műszúnyog csokrot egy fátyolúszós kárászféle volt. Nem tudom, hogy került a vízbe, vagy hogy milyen hallal ívott össze, de tagadhatatlan az arany/koi vérvonal.

 

 

Igazi technikás horgászat volt. Gyakran csak hosszas cincálgatás, mozgatás után tudtam kapást kicsikarni, a csalit folyamatosan cserélgettem. Minden halért meg kellett dolgozni, de az idő szuper volt, és amúgyis imádok horgászni :)

Belőttem pár adagot a puha, expander pelletből, és a horogra is ezt tűztem.

 

 

Kb. egy percig mozdításom sem volt, már kezdtem variálni magamban, hogy mit tegyek fel helyette, amikor az eddigi leghatározottabb kapást jelezte az úszóm. Miután határozottan megemeltem a botot, a gumi határozottan, de nem túl jelentős mértékben kiszánkózott a spiccből. Nem küzdött túlságosan a hal, de érezni lehetett, hogy komolyabb fajta. Egy pontynövendék volt! Finoman kiakasztottam a horgot, és bízva abban, hogy pár év múlva újra összefutunk útjára engedtem. Van már nemes halam is :)

Egész kis pontycsapat állhatott rá az etetésre, mert fogtam 5-6ot zsinórban. Sajnos a legnagyobb is alig haladta meg a 20 centit.

 

 

Folyamatosan dobtam pici etetőanyag gombócokat, és lőttem a csontit és expander pelletet, de nem érkeztem meg a nagyobb testvéreik, sőt újra megjelentek az ugyancsak kis méretű kárászok, néha egy egy keszegfélével tarkítva.

A nap vastag felhők mögé bújt, és egyre erősödött a szél, egészen viharosig. Egyre gyakran kellett bikából belekapaszkodni a botba, és nem sikerült az etetésen tartani a kis úszót – a rakósbotnak befellegzet, lehet pakolni…

Nem döntöttem halfogási rekordot, de jól szórakoztam. Combigérő, januári 10fok alatti vízben ennyit sikerült most összehozni. 2 kg kárász és keszegféle jött össze a szákban és tömegre valamivel több kispontyot akasztottam. „A kevés is lehet sok” :)

 

 

2007-01-14 Búzásvölgyi tó, Milán

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.